30 éves koromban készítettem egy 15 éves tervet. Újra kezdtem az életem, új tervekkel. Olyan vágyakkal indultam neki azon időszaknak, ami megfelelt akkori érettségemnek. Most 45 évesen elmondhatom, terveimet javarészt beteljesítettem. Amiket nem, arra nem is volt igazán szükségem. Viszont számos olyan hozománya volt e 15 évnek, melyeket nem is terveztem, mégis egy beteljesült álomnak tűntek. Idén újabb 15 éves tervet indítottam. Ötödik 9-es évem végére értem.(Erről Mátyás Anita főszerkesztő bővebben értekezhet). Lezártam ezt az időszakot és valóban új életet kezdtem. Felszámoltam korábbi városi életemet és vidéken, gazdálkodóként dolgozom, élek. Számomra megváltás e változás. Paraszti felmenőim biztosan örülnek, hogy visszataláltam gyökereimhez s megtaláltam valódi önmagam. Nem is csak a gazdálkodásban és állattartásban, hanem az önállóságban, öntudatosságomban. Az öngondoskodás fejlesztése erősíti a reális önismeretet, tapasztalatok által megtámogatva. Ez az öntudatosság nem gőgös vagy lekezelő, hanem szeretetteljes, támogató és odaadó.
15 évvel ezelőtt családot, házat, hazát és vagyontárgyakat akartam teremteni. Ma ezek már meg vannak. A következő 15 évet annak szentelem, hogy az említett öntudatosságot fejlesszem magamban s a környezetemben, s szolgáljam a teremtésnek azon részét, melyet feladatom segíteni. Ha Isten is úgy akarja, a következő években is számot adhatok eme fórumon az eredményekről. Bár nagyon fontos, hogy most már nem céljaim vannak, hanem sokkal inkább dolgom. (Molnár V. Józsefnek köszönöm e megfogalmazást.)
Tóth Zoltán Attila
szavakatrajzolok@gmail.com , www.facebook.com/toth.zoltan.94