A mese (év)köre Ősök napjával kezdődik… november első napjának előestéjén…
Nekünk gyerekeknek elmesélték a felmenők történeteit a nagyok – név szerint, minden hőstettet, vidám vagy szomorú történetet, egyiket a másik után…
Ez volt az igazi mesélős este, amikor nem Tündér Ilonáról hanem nagyanyai-nagyapai ágon minden halott családtagról elhangzott valami emlékezetes 
Milyen volt… mit csinált… kit vett feleségül… milyen kalamajkákba keveredett életében… kik a gyerekei… mit szeretett enni… viselni… hogyan halt meg…
…aztán Mátyás királytól, Atillán át a csillagok közé emelt Nimródig…
– Időn innen, időn túl, várunk az asztalunkhoz a Teremtővel együtt – volt az utolsó mondat, minden egyes névvel megidézett történet végén.
Micsoda beleborzongós esték voltak ezek…
Micsoda várakozás, hogy vajon mit súg az éjjel a dédi nekem álmomban… vagy Mátyás király előrukkol-e a ládafia arany lelőhelyével…
Mert biztosan van valami kincs elásva aminek titkát nekem akarja tovább adni
……….
.
Ilyenkor tudunk segítséget kérni a problémáinkra… megköszönni Nekik amit ránk hagytak akár a történeteket akár a földi javakat, jó tulajdonságokat… tanulságokat…
Ha fényt gyújtunk a szívünkben – az emlékezés, megbocsátás, tisztelet fényét és világot gyújtunk gyertyákkal is akkor az Ősök visszatalálnak a családunkhoz …
November elsején tűzzel-tánccal is megidézték az Ősöket. Utána az ünnepi asztalnál az év legfinomabb terméseiből raktak a meghívott Ősök és a Teremtő tányérjára, amit aztán a család (főleg mi gyerekek) közösen elfogyasztottunk. Ilyenkor egy tányérból ettünk a Teremtővel is
Az aznapi kályha hamuját eltettük tavaszra a föld megszenteléséhez… betegség idejére az Ősök megidézéséhez és gyógyír készítéshez a kamrába egy cserépedénybe
Este pedig virággal, gyertyával a temetőbe mentünk, hogy erőt, bizalmat, szeretetet vigyünk kedves halottainknak…
.
… mi emberek is átléphetünk ezen a két estén Őseink világába, kérdéseket tehetünk fel… meghallhatjuk tanácsaikat, megismerhetjük elfeledett szellemiségünket.
Átjárható ezeken az éjszakákon minden ösvény – ami a földi családunkhoz köt vérrel és az is ami a lelkünk születésének helyével együtt rezeg a szívünkön át az Ég valamely csillagával
.
„Ember, csak arra vigyázz, hogy a tűz égjen mikor utadról visszajössz, hogy palotádba hazatalálj”
.
.